Ha valaki befolyásolható, az a kézírásában is megmutatkozik.
Kezdjük azokkal az írásjellemzőkkel, amelyek az íráskép egészében figyelhetők meg.
Gyenge nyomaték: A határozatlan, gyenge akaratú emberek általában kisebb erővel nyomják a tollat az írófelületre. Ha megfordítjuk a papírt, a hátoldalát végigsimítva alig érezzük a toll nyomát.
Határozatlan vonalvezetés: Cselekedeteinek, véleménynyilvánításának határozatlansága abban is megmutatkozik, hogy írás közben a tolla megtorpanásokkal, meg-megakadva, bizonytalanul halad a papíron. Esetleg tremorok is láthatók az írásban. Megingásai, elbizonytalanodásai következtében írás közben megremeghet a keze, így jönnek létre a „remegő vonalak”, a tremorok.
Szabálytalanság: Az író személy nem képes tartani saját írásnormáját. Az írásjellemzők nagyon változatosak, például egy-egy betűt a szöveg különböző helyein többféleképpen ír le, vagy hol kicsi, hol nagy méretűek az egyes betűk, vagy a sorok távolsága nagyon változó stb. A nagyon szabálytalanul író ember lehet következetlen, bizonytalan, túlzottan ingadozó személyiség.
Most mélyüljünk el jobban az írás vizsgálatában, nézzük meg a sorokat, betűket, betűelemeket!
A sorok távolsága, alakja és egymáshoz viszonyított helyzete is informatív a befolyásolhatóság vizsgálatában.
A kis sortávolság, vagyis ha sorok szinte összeérnek, támaszigényre, irányíthatóságra utalhat.
A hullámzó vagy egyenetlen alakú sorok ingadozásokat jelezhetnek az érzelmek, hangulatok terén, valamint az önkontrollt tekintve is.
Ha a sorok távolsága az írásban több helyen a sorvégeken kisebb, mint a sorok elején, akkor összetartó sorokról beszélünk. Ez az írásjellemző növekvő belső bizonytalanságot és fokozódó támaszigényt jelent egy folyamaton belül.
Az írás dőlése tájékoztathat többek között arról, hogy mennyire vagyunk nyitottak mások felé. A túlzottan jobbra döntött betűk erős befolyásolhatóságot, hiányzó önkontrollt jelezhetnek. Az így író személy sokszor másokat helyez előtérbe saját maga helyett.
A betűk összekapcsolása, vagyis az írás kötöttsége is tájékoztathat a szociális idomulásokról. Ha valaki 5-6 betűnél többet is összeköt a toll felemelése nélkül (természetesen legalább 5-6 betűből álló szavakat vizsgálunk), akkor írása utalhat önállótlanságra, biztonságkeresésre, befolyásolhatóságra. Ez az erős kötöttség az írásban úgy is létrejöhet, hogy a betűk közötti távolság eltűnik, és az egymás melletti betűk teljesen összetapadnak vagy egymásba csúsznak.
A betűk között van egy, amelyik árulkodik arról, hogy mennyire igényeljük azt, hogy irányítsanak bennünket, illetve azt is megmutatja, hogy döntéshelyzetben mennyire engedünk a külső hatásoknak. Ez a t betű. A t áll egy függőleges vonalból, ami a törzsvonala, valamint egy vízszintes áthúzásból. Ha a törzsvonalat nem egyenesen húzzuk, hanem meghajlik úgy, mintha jobbról benyomták volna, akkor az egyén valószínűleg könnyebben enged a külső befolyásoknak. Ha az áthúzás az iskolában tanult normához képest alacsonyan helyezkedik el, akkor az író személy minden bizonnyal könnyebben elfogadja, ha irányítják, sőt vélhető önértékelési problémái miatt (ezekről részletesebben egy újabb bejegyzésben) el is várja ezt környezetétől.
Íme tehát néhány írásjellemző, amely a negatív értelemben vett befolyásolhatóságról árulkodik. Ezek azonban más jelentéseket is hordozhatnak. Ezért fontos megjegyezni, hogy a grafológiában egymagában semmi sem vizsgálható, csak más jellemzőkkel összefüggésben.