Mit jelent az önértékelés fogalma? Azt a véleményt, amit saját magunkról – tulajdonságainkról, képességeinkről, viselkedésünkről – alkotunk.
Önértékelésünket környezetünk visszajelzései és saját tapasztalataink alakítják.
Ha harmóniában élünk önmagunkkal, tisztában vagyunk azzal, hogy mik a pozitív tulajdonságaink, de elfogadjuk a hibáinkat is, akkor beszélhetünk helyes önértékelésről. A reális önértékelésűek jobban teljesítenek az élet minden területén, kevésbé szorongók, kevésbé befolyásolhatók.
Az alacsony önértékelésű ember nincs tisztában saját értékeivel. Könnyebben befolyásolható, sokszor hoz rossz döntéseket, hajlamosabb erkölcstelen tetteket elkövetni. Az önértékelési zavarral küzdők teljesítménye gyenge, gyakori náluk a szorongás.
Vannak persze olyanok is, akik túlbecsülik magukat, és sok pofon után csak nehezen jutnak el odáig, hogy észrevegyék, ők sem tökéletesek. Sokszor vállalnak teljesíthetetlen feladatokat. A túlzott önértékelés egyik tükre, ha túl sok kritikát kapunk a környezetünktől.
Ezen a területen 3 írásjellemzőt érdemes elsősorban közelebbről szemügyre venni: az aláírás megformálását, az o és az a betű méretét és alakját, illetve a nagy kezdőbetűket. Ezenkívül vizsgálhatjuk még az írás bal margóját, a kezdővonalakat, a t-áthúzást, a harmóniáját.
Következő bejegyzésemben ezekről írok.
