Aláírásunk azt tükrözi, hogy miként vélekedünk önmagunkról, és milyen képet kívánunk mutatni környezetünknek. Az aláírást mindig csak az aláírt szöveghez viszonyítva szabad vizsgálni, ezért ha most vizsgálgatni akarod magad, de nincs a kezed ügyében egy leveled, ragadd meg az alkalmat, és írj egy rokonodnak vagy barátodnak kézzel egyet! Úgysem tettél ilyet már legalább 10 éve, ugye? Legyen kb. 1 A/4-es oldalnyi, 2-3 papír alátéten, sima lapra írt szöveg. Fontos, hogy fejből írd. Tartalmazzon megszólítást és persze aláírást!
Megvan?
Akkor lássuk először az aláírás jellegzetességeit az önértékelés tükrében!
Magas önértékelést mutat, ha nevünket hangsúlyosabban: nagyobb betűmérettel és/vagy erősebb nyomatékkal és/vagy vastagabb vonallal és/vagy díszesebben írjuk le, mint a szöveg egyéb betűit. Ezt erősíti, ha az író személy egyébként is nagy betűkkel ír.
Alacsony önértékelés esetén az aláírás is összemegy. Ilyenkor általában a szöveg többi betűje is kicsi. Megjelenését tekintve inkább egyszerű. Előfordulhat azonban, hogy díszített, ami az önértékelési problémák kompenzálását mutatja.
A reális önértékelés lenyomata lehet az aláírás minden egyéb, a fent említettekkel nem egybevágó formája (még az olvashatatlan is beleférhet).
Az aláírásban és az írás többi részében is alaposabban szemügyre kell vennünk az a és o betűk karika (azaz ovál) részét. Az o betű a magánéleti, az a betű a munkahelyi/iskolai énünkről hordoz információkat.
Ha valaki önértékelési problémákkal küzd, a karikái alacsonyabbak lesznek, mint a többi betűje. Az alakjuk is eltér a normál körtől: behorpadnak, csomó képződik rajtuk, remegő vonallal íródnak vagy besatírozódnak.
Ha az író személy túl jó véleménnyel van magáról, az o és az a karikája magasabb lesz, kiemelkedik a többi betű közül és nem sérül az alakja.
Reális önértékelésnél minden szép kerek, nincs se kicsinyítés, se túlméretezés, se torzulás.
A nagy kezdőbetűk is ún. énkép-betűk, önmagunkról alkotott véleményünket tükrözik. Hasonlóan az eddig leírtakhoz a hangsúlyozás (méretnövelés, díszítés, a szomszéd betűkhöz képest feljebb emelés, nagyobb nyomaték, vastagabb vonal) erősebb önértékelésre, a kicsinyítés gyengébb önértékelésre, a norma szerinti méret (2,5-3 mm - aki nagyon alapos akar lenni, mérje meg) és ép forma pedig reális önértékelésre utal.
Ez a néhány jegy igen sokat elárul az önbecsülésről, de nem elegendő csak ezek alapján megállapításokat tennünk. Érdemes megnézni még a bal margót (alacsony önértékelés → egyenetlen, szabálytalan bal margó), a kezdővonalakat (magas önértékelés → általában hosszú kezdővonal), a t- áthúzást (alacsony öé. → alacsony áthúzás, magas öé. → magas áthúzás), az írás harmonikusságát (reális öé. → harmonikus írás, alacsony öé. → hiányzó harmónia)
Táblázatban:
|
magas önértékelés |
alacsony önértékelés |
reális önértékelés |
aláírás |
hangsúlyos |
kicsi |
nem hangsúlyos, nem kicsi |
o ás a betű |
nagyobb magasság, ép forma |
kisebb magasság, deformálódott |
norma szerinti |
nagy kezdőbetű |
hangsúlyos |
kisebb |
norma szerinti |
egyéb |
hosszú kezdővonal, magas t-áthúzás |
szabálytalan bal margó, alacsony t-áthúzás, hiányzó harmónia |
harmonikus írás |
Soviel für heute!